2014. február 2., vasárnap

Döme Zsuzsa: Oviban

Mi vagyunk a Csigabigák,
cammogunk, akár a csigák.
Bezzeg a Tapsifülesek
árkot ugranak! Ügyesek.

Aki a Katicabogár
fedőnevű csoportba jár,
olyan könnyű, mint a pille,
szél támadna, elrepülne.

Ha hétpöttyös bogár lennék,
fönn a légben elszédülnék,
ha meg tapsifüles volnék,
folyton-folyvást ugrándoznék,

hát inkább csiga maradok,
még ha lassan is haladok.
Hadd előzzenek a nagyok!
Jó, hogy Csigabiga vagyok.

Főcze Kornélia: Mackendár

Mackendár, a lomha medve
tovább durmolt, mint szokott,
arra ébredt, jó a kedve:
fényes lett, mi megkopott.

Jól megnézte a bundáját,
itt-ott szépen csillogott,
a mancsába, amíg aludt,
valaki mézet lopott.

Orra előtt ösvényt látott,
szépen csillant, melegen.
Szólt Mackendár, szájat tátott:
– Csak nem járok üvegen?

Nézte, hogy a bokrok alatt
takarót terít az árnyék,
cammogósan továbbhaladt,
mint akire csoda vár még.

László Noémi: Február

Verebek tánca,
varjak tánca,
jéggyöngy csusszan,
olvad a lándzsa.

Sugarak serege,
felhők serege,
fut a tél, porzik,
szárnyhegye fekete.

Fut a fagy, fut a szél,
meleget lop a dél,
mosolyog a tócsa,
mocorog a falevél.

Zelk Zoltán: Kelj fel, medve

– Kelj fel, medve, kelj fel már,
hoztunk mézet csöbörrel!
– Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!

– Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
– Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!

– Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
– Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!

– No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
– Nem is bújok, csak ha majd
kicsal Gyertyaszentelő!