2014. február 6., csütörtök

Mese a kakukkról meg az óráról

Volt egyszer egy erdő. Tele volt fákkal, a fák tele kakukkmadarakkal, az erdő szélén pedig órásmester lakott, aki naphosszat ilyen-olyan órákkal pepecselt, de olyan elmerülten, hogy se látott, se hallott… így élt, éldegélt, s mivel a saját munkáján kívül semmi sem érdekelte, amilyen nagyszerűen ismerte az órák szokásait, annyira fogalma sem volt a kakukkok szokásairól, sőt azt sem igen tudta, mi fán terem ez a madár. Éppen ezért, amikor egy szép nap a nyitott ablakon át beröppent az órával telis-teli szobába egy kakukk, az órásmester illedelmesen meghajolt előtte, s így köszönt neki:

– Jó reggelt fecske!

– Én nem vagyok fecske, csak kukk-kukk… kakukkolta hangosan.

Kukucs? – csodálkozott az órásmester.

Dehogyis. Kakukk! – vágta ki végül a kakukk, és a nagy óra mutatóira pillantott.

– Pontosan négy óra van- mondta nyájasan az órásmester, mert azt hitte, azért jött be hozzá a kakukk, hogy megtudja, hány óra van.

– Kakukk – kakukk! – kiabált a vendég.

– Nem kakukk-kakukk – javította ki az órásmester –, hanem kakukk-kakukk-kakukk-kakukk. Négy, érted?

Ám a kakukk azt felelte, hogy neki teljesen mindegy, négy óra van e vagy öt, s azzal nézegetni kezdte a sarkokat… Aztán egyszerre csak rátelepedett az órásmester fejére, beleült szép, fészekhez hasonlító gyapjúsapkájába, beletojt egy tojást, s azzal elrepült.

– Hej, te kakukkmadár! – kiabált utána az órásmester a fejéhez kapva.

– Elvesztettél egy tojást.

– Kakukk-kakukk, mesebeszéd! – kiabált vissza az erdő mélyéből a madár. – Nem vesztettem el, hanem odacsempésztem, mert a kakukkok sose rakják tojásukat a saját fészkükre, mindig odacsempészik valaki másnak.

És az órásmester ott maradt a tojással… Óvatosan kiemelte a sapkából, s szólt:

– Hát legalább már a fejemen nem ül ez a gond.

Még óvatosabban berakta egy falióra tokjába, majd rácsukta a kisajtót, hadd pihenjen szép nyugodtan a tojás.

Csakhogy az órásmester nem ismerte a tojásszokásokat, így szörnyen elcsodálkozott, amikor egy szép napon, egyszerre kinyílt az ajtó, s egy parányi kakukk ugrott ki belőle. Kakukk- kakukk- kakukk… – kiabálta tizenkétszer egymás után. – Kikeltem a tojásból, itt akarok lakni az órában, és annyit fogok kakukkolni mindig, ahányat kívánsz.

– Hát, ha már így van – mondta rá az órásmester –, akkor először is azt kell megjegyezned egyszer s mindenkorra, hogy egy órakor nem szabad tizenkettőt kiabálnod, csak egyet, mert tizenkettőt tizenkét órakor kell kakukkolnod. Egykor egyet, kettőkor kettőt, s hogy háromkor hányat, azt már magatok is tudjátok. Te meg az óra.

Így magyarázta az órásmester, és így jelent meg a világon az első kakukkos óra…

Tornáztató mondókák



Kis tornászok vagyunk mi, (csípőre tett kézzel jobbra-balra forgatni a vállunkat)
szépen tudunk tornázni,
jobbra és balra hajolunk, (csípőre tett kézzel jobbra, majd balra hajolunk)
és utána ugrálunk. (ugrálunk ritmusra)

Ujjainkat mozgatjuk, (előre nyújtott karral mozgatjuk az ujjainkat)
karjainkat forgatjuk, (karkörzés előre)
előre-hátra hajolunk, (csípőre tett kézzel előre, majd hátra hajolunk)
és a végén tapsolunk. (tapsolunk ritmusra)

Ilyen kicsi a törpe:
guggoljunk le a földre! (leguggolunk)
Ilyen nagy az óriás:
nyújtózkodjunk kis pajtás! (felállunk, fölfelé nyújtózkodunk)

Ilyen nagy az óriás, (állva, felfelé nyújtózkodunk)
Ágaskodjunk kis pajtás.
Ilyen kicsi a törpe, (leguggolunk)
Guggoljunk le a földre.
Mérleg vagyok, billegek, (terpeszben oldalra kinyújtjuk a karokat és billegünk balra-jobbra)
Két kezembe súlyt teszek.
Óra vagyok, ketyegek, (magunk előtt a két mutatóujjunkat felváltva felfelé emelgetjük)
Óvodába sietek. (ritmusra topogunk)

Fújja a szél a fákat, (fölfelé nyújtott kezeket balra-jobbra lengetjük)
letöri az ágat, reccs! (reccs-nél lecsapunk)

Kaszálj Pista, kalapálj, (kaszáló mozdulatok balra-jobbra)
holnap délig meg se állj!
Huss! (lecsapunk kezünkkel)

Van két fürge kicsi szem, (mutatjuk szemeinket)
Szétnézeget idebenn. (forgatjuk szemeinket)
Van két fürge kicsi láb, (rácsapunk combunkra)
Végig lépi a szobát. (ritmusra lépegetünk)

Jár a róka lába, (egyik lábat előre-hátra lengetjük)
előre meg hátra,
tipeg-topog a talpa, (topogás ritmusra)
libeg-lobog a farka. (tapsolás ritmusra)

Gomba, gomba, gomba, (öklünket összeütögetjük)
nincsen semmi gondja, (tenyerünket forgatjuk)
ha az eső esik rája, (ujjakat lefelé tartva mozgatjuk)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben fejünk előtt)
Az esőt csak neveti, (szánkra mutatunk nevetve)
van kalapja, teheti. (emelgetjük kalapunk)

Repülnek a madarak, (repülő mozdulatok)
csattog a szárnyuk, (taps ritmusra)
madarak voltunk, (rapülés)
földre szálltunk, (közben leguggolás)
magot szórtunk, (szórjuk a magot)
csipegettünk, (kézzel felcsipegetjük)
csipp-csipp-csipp.

 Gyülekeznek a felhők, (a földön kezünkkel balra-jobbra seperünk)
esik az eső, (ujjunkkal halkan dobolunk)
kopog a jég, (hangosabban kopogunk)
dörög az ég, (dörömbölünk)
villámlik, (fent egy taps)
lecsap, (tenyérrel a földre lecsapunk)
kisütött a nap. (felfelé lassan széttárjuk karjainkat)

Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, (kígyózva menetelés)
Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni,
Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni...

Mit játsszunk, lányok? (séta körbe-körbe)
Azt játsszunk, lányok.
Bricket, brackot, hat barackot.
Csücsüljünk le, lányok! (csüccs!)

Sétálunk, sétálunk, (séta)
egy kis dombra lecsücsülünk,
csüccs! (csüccs)

Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, (séta)
Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút,
Emelkedô, emelkedô, emelkedô, emelkedô, (lassan)
Lejtô, lejtô, lejtô, lejtô, (gyorsan)
Megy az út, megy az út, kanyarog a gyalogút, (séta)
Hopp egy gödör! (ugrás)

Ugráljunk, mint a verebek,
Rajta gyerekek!

Elôre jobb kezedet, utána hátra.
Elôre jobb kezedet, utána rázzad,
Utána uggi-buggi, utána forgás, (riszálás, forgás)
Tapsolj egyet pajtás. (taps ritmusra)

Elôre bal kezedet, utána hátra.
Elôre bal kezedet, utána rázzad,
Utána uggi-buggi, utána forgás,
Tapsolj egyet pajtás.

Lassan forog a kerék, (karkörzés lassan)
mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék, (karkörzés gyorsan)
mert a vize már elég.

Baglyocska hunyorog, (hunyorgunk)
fatönkön kuporog, (leguggolunk)
nagy fejét forgatja hol erre, hol arra, (fejünket balra-jobbra fordítjuk)
izeg mozog toporog, (toporgunk)
tipi, topi, topp, topp, topp. (végén taps-taps-taps)

Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifület csinálunk kezünkből a fejünk felé)
Nagy bajuszát pödöri, (bajszunkat pödörjük)
Répát eszik ropp, ropp, ropp, (fogjuk a répát, ritmusra markoljuk)
Nagyit ugrik hopp, hopp, hopp. (hármat ugrunk)

Itt a fejem, itt van ni, tessék csak rám figyelni!
Itt a szemem, itt a szám, ez pedig az orrocskám.
Oldalamon két karom, forgatom, ha akarom,
lábaimmal topogok, a bölcsibe/oviba indulok.

Csinnadratta, hopp, hopp, hopp,
Megpergetjük a dobot.
Jobbra át és balra át!
Megfújjuk a trombitát.
Menetelj a dudaszóra,
Játszótéri indulóra!
Hogyha nincsen hangszered,
Üsd össze a tenyered!
(Bogos Katalin)

Dombon törik a diót, a diót, (egymás kezét fogva körbesétálunk)
Rajta vissza mogyorót, mogyorót. (visszafordulunk)
Tessék kérem megbecsülni és a végén a lecsücsülni, (ritmusra tapsolunk)
Csüccs! (lecsücsülünk)

Nemes Nagy Ágnes: Vízimolnár
Az én apám vízimolnár.
Mit őröl a vízimolnár?
Ő-röl bú-zát, (két karunkkal lassan körözünk)
ő-röl ár-pát,
ő-röl rozsot is,
kukoricát, kukoricát, (két karunkkal gyorsan körözünk)
kukoricát.

(kezünkkel mutogatjuk)
Nád a házam teteje, teteje, (háztetőt)
Rászállott a cinege, cinege. (csőrt és farkat)
Hess le róla cinege, cinege, (hess-hess)
Mert beszakad a teteje, teteje. (leszakadást)

Ha beszakad, mi lesz véle? (kérdőjelet)
Sárga lábú cinege, cinege, (szemet vékonyra húzni, csőr, farok)
Hess le róla cinege, cinege,
Mert beszakad a teteje, teteje.

Egy, kettő, három, négy
Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy,
Rajta, pajtás, helyben futás,
Utána a terpeszállás.

Egy kettő három négy,
te kis cipő hová mégy,
kipp-kopp kopogok,
......-hoz indulok.

Sétálunk, sétálunk, erdőt mezőt bejárunk,
dimbet dombot megmászunk,
mikor aztán elfáradtunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs.

Esik eső, ajajaj (esőztető mozdulat az ujjakkal)
Mindjárt itt a zivatar (arcra(fülre)a két kéz és fejdöntögetés)
Tüzes villám cikázik (taps)
Aki nem fut, megázik. (futás)

Dombon törik a diót,
rajta vissza mogyorót (öklök ütögetése)
Tessék kérem megbecsülni (magamra mutogatás)
És a dombra lecsücsülni, csüccs.

Húzzad, húzzad magadat, (szemben ülve egymás húzása)
Én is húzom magamat,
szél fújja szoknyámat,
lebegteti ruhámat, zsupsz. (eldőlünk)

Húzzuk a szekeret (húzás imitálása)
Forgatjuk a kereket (karkörzés)
vezetjük az autót (vezetés imitálás)
becsapjuk az ajtót. (taps)

Hajlik az ág, fúj a szél (törzshajlítás nyújtott karral oldalra)
nyírfa lombja összeér,
újra össze, újra szét,
rajta, rajta most elég.

Kisegér, kisegér, minden lukba belefér,
belefér, belefér, hiszen azért kisegér. (mászás, átbújás)


Kerekecske, gombocska,
Volt egy kicsi dombocska.
(a tenyér csiklandozása)
Dombon állt egy házikó,
(a kezekkel háztető formázása)
Házikóban ládikó,
(a kezek ökölbe szorítása)
Ládikóban kerek tálca
(az ököl nyitása)
A tálcán meg öt pogácsa.
(az ujjak megfeszítése)
Arra ment az egérke,
mind megette ebédre.
Hamm!



Ez a szemem, ez a szám,
ez pedig az orrocskám.
Jobbra, balra két karom, forgatom, ha akarom.
A lábamon megállok, s ha akarok ugrálok.

Hideg van és fázom,(járás a karok összefonásával)
Didergek, toporgok,(megállás, toporgás)
Én itt nem maradok,
Inkább visszafordulok.(irányváltoztatás)


Dombon állt egy házikó(két tenyér háztetőt formáz)
Házikóban ládikó(négyszögletű formát mutatunk a levegőben)
Ládikóban kerek tálca(kört írunk)
Kerek tálcán öt pogácsa(öt ujjat felmutatunk)
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre. Hamm!(bekapjuk, tenyerünket a szánkhoz emelve.)


Játék az ujjakkal

AMIKOR KINN SÜT A NAP
/a két kéz ujjai nyitva, kinyújtott karral, kb. a mellkas magasságában/
A CSIGA A HÁZÁBAN MARAD.
/ a hüvelykujjat a tenyérbe hajtva, ökölbe zárják ujjaikat/
DE, AMIKOR ESŐ HULLIK,
/ a két kéz a fej fölött, széttárt ujjak mozgatása /
CSIGABIGA ELŐBÚJIK
/ a fejtető két oldalán mutatóujjal a csiga "szarvának" mozgatása/
NEKI AZ A JÓ IDŐ,
MIKOR ESIK AZ ESŐ!
/ felemelt kézzel, az ujjak mozgatásával, az eső utánzása közben kar leengedése /


Lépegető dal

Ez a kislány jaj, de szép!
Ha egyet lép, hozzám lép.
Ha kettőt lép, tillárom!
A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,
mondok neki szépeket:
Tipi-topi, kislányom,
jer ölembe, virágom!


Az erdőben van egy ház, (mutatjuk a "háztetőt")
abban lakik a Mikulás. (mutatjuk a fejünkön a csúcsos sapkát)
A bajusza hófehér, (mutatjuk a bajuszt)
a szakálla térdig ér, (mutatjuk, milyen hosszú a szakálla)
a puttonya sokat ér, (mutatunk a vállunkra)
sok ajándék belefér.(kört rajzolunk magunk elé két kézzel)

Testséma fejlesztő mondóka:
Ezzel látok (rámutatunk a baba egyik szemére), ezzel is (másikra mutatunk),
ezzel hallok (rámutatunk az egyik fülére), ezzel is (másikra).
Ezzel érzek illatot (az orrocskájára), ezzel mindent bekapok (szájacskájára).
Ezzel fogok (kezecskéire), ezzel járok (lábacskáira),
boldoggá csak ezzel válok (nyitott tenyérrel ütögetjük a szívecskéjét).

Hüvelykujjam mustáros...

Hüvelykujjam mustáros,
mutatóujjam mézes
középső ujjam lekváros,
gyűrűs ujjam krémes
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy tiszta, ő is ragad!

Erdők-mezők állatairól szóló mondókák

NYÚL

Nyuszkó Gyuszkó, ugorj gyorsan,
nyúlcipődet kösd fel nyomban!
Ravasz róka les terád,
szaladj erdőn s mezőn át!

RÓKA 

Vörös bundás róka koma,
szárnyasra fáj minden foga.
Nem is gondol soha másra,
csak a libavacsorára.


BAGOLY

Uhu, szól a bölcs bagoly,
ne zavarj, mert álmodom!
Amíg a nap süt le rám,
nem mozdulok meg biz’ ám.

VADDISZNÓ

A vaddisznó sosem lusta,
egész nap a földet túrja.
Malackái pizsamában
játszanak a pocsolyában.

ŐZ

Őzgidácska erdőszélen,
friss szénácskát legel éppen.
Ebéd után kettőt szökken,
s eltűnik a fehér ködben.


HARKÁLY

Kipp-kopp, ki kopog,
erdő szélén mi mozog?
Harkály vagyok , jó napot,
bogár után kutatok.

 MÓKUS

Ki van ott a lombok között?
Tán egy mókus beköltözött?
Biztos makkot gyűjt a télre,
az lesz majd az elesége.

MEDVE

Téli erdő csendes rég,
alszik már a mackónép.
Mosolyogva álmodoznak,
édes mézről álmodoznak.

SZARVAS

Domboldalon hajnal hasad,
szarvaspap dalra fakad.
Bőgésével párját hívja,
finom rüggyel kínálja.

FARKAS

Farka koma minden reggel
kölykeinek ételt rendel.
Amit minden kicsi kedvel,
bárányhusi nyúl körettel